A klemátiszokat sokféleképpen lehet csoportosítani, virágzás ideje, virág mérete, szín, illat, virágforma...stb. Ebben a bejegyzésben, azonban a metszés lesz a középpontban, ez alapján három fő csoportot különböztetünk meg.
Valamiért elterjedt a köztudatban, hogy a klemátiszok nagyon kényes növények és sokat kell velük bajlódni, ezt megpróbáljuk megcáfolni, ugyanis ha egy-két fő szabályt betartunk nagyon hálásak és szívósak. Az egyik ilyen a metszés, fontos megnézni, hogy az adott klemátisz melyik metszési csoportba esik, ahhoz hogy dús virágzást érjünk el. Nézzünk egy példát: ha mondjuk van egy montana típusú klemátiszunk és automatikusan visszavágjuk tavasszal, (hiszen mindenki úgy gondolja hogy, metszeni kell) akkor történetesen jószándékból levágjuk az összes az évi virágot.
Így a nulladik szabály: tartsuk meg a klemátiszunk papírját, vagy írjuk fel mi a neve annak a konkrét darabnak, amit vettünk. Ha meg van a név, az már félsiker!
Ha tudjuk az adott növény nevét, akkor könnyen utána tudunk nézni, hogy melyik metszési csoportba tartozik.
Alapvetően a tél végi / kora tavaszi metszést ajánljuk, ősszel inkább csak igazítsuk a klemátiszainkat.
Következzen a „titokzatos” metszés:
1.–es csoport:
Nem kell metszeni. A virágok az előző évi hajtásokon is jönnek. Ha mindenáron igazítani kell, akkor erre a legalkalmasabb idő a virágzás utáni pár hét. Ide tartoznak a kora tavaszi virágzású klemátiszok: Alpina, Montana és az örökzöld Armandii család népes tábora.
2.-es csoport:
Enyhe metszés. A virágok először a tavalyi hajtásokból fejlődnek ki, majd a nyár végén, ősz elején az új hajtásokon - kisebb méretű virágokkal - újra virágzik. Ennek megfelelően kora tavasszal enyhén kell visszavágni, kb. a harmadik, negyedik rügypárig, ez nagyon drasztikus lépésnek tűnhet, egy idősebb tő esetén, de így elkerülhetjük a klemátisz felkopaszodását, illetve azt, hogy csak létráról legyenek láthatóak a virágok. Ha kb. 1m magasságig visszavágjuk, azzal erőteljes növekedésre sarkalljuk és a virágokat lejjebb hozzuk. Még egy fontos metszési feladatvan ebben a kategóriban a másodvirágzás érdekében, mégpedig hogy az elvirágzott fejeket folyamatosan le kell csippenteni. Így nem a magérlelésére fordítja az energiát a klemátiszunk, hanem felkészül a következő tündöklésre.
Ebbe a csoportba tartoznak a töretlen népszerűségnek örvendő nagy virágú hibridek, mint például a ’Miss Bateman’ vagy a ’The President’.
3.-as csoport
Radikális metszés. A virágzás az idei hajtásokon várható. Az ide tartozó klemátiszok jellemzően a nyár második felében virágzó Viticellák, Texenis, Viorna, Orientális és Tangutica család tagjai. Esetükben bátornak kell lenni és 20-30cm-re vissza kell vágni őket a dús virágzás érdekében. Merítsünk erőt abból a tudatból, hogy a tavalyi ágakon nem lesznek virágok és ha van kedvünk kipróbálni a szaporítást, akkor ezek a frissen levágott ágak kiváló dugvány alanyok. Ide tartozik például a ’Polish Spirit’, ’Jackmanii’ és a ’Madame Julia Correvon’.
Őszi metszés: nem szükséges esetleg esztétikai szempontból, ha valakit zavar a nagy száraz boglya akkor levághatja 50-80 cm magasságig.
A fenti alapvető metszéseken kívül alkalmazhatunk még fiatalító metszést öreg töveken, illetve betegségek elleni erősödés céljából lehet a fiatal 2-es csoportba tartozó töveket hármasként metszeni, azonban ilyenkor az év eleji nagy virágzásról sajnos le kell mondanunk.
Reméljük ezzel az összefoglalóval sikerült segíteni ebben a kényes témában. Ha meg van melyik csoportba tartozik a klemátiszunk, akkor már igazán gyerekjáték lesz a metszés.